Horton

Van egy erdő. Van benne egy elefánt. Az elefántnak van egy virágja. A virágon van egy szösz. A szöszön van egy egész világ. A világban van egy erdő. Egy sör nem sör.

Na jó az utóbbi két állítás nem kapcsolódik szorosan a filmhez, és amúgyis a kenguru is megmondta, hogy a szöszök nem tudnak beszélni. Jól ki is közösítik szinte szegény nagy szürke elefántot az erdőből. Más kérdés, hogy az erdőbe a nagy szürke elefánton, a két kengurún, és a sok majom kívül mért egy halom nemlétező állat található. És ha Horton azt se tudja, hogy mi az a fürdőszoba akkor miért keveri össze véletlenül a kádat a zuhanyzóval?

De nem baj, ennek ellenére Horton rendíthetetlenül tör előre, hogy a szöszt virágostul biztonságos helyre juttassa, és még Vladdal az orosz keselyűvel is megközd érte. Mert a kicsigyerekbe bele kell verni, hogy akinek orosz az akcentusa az márpedig gonosz. Ez márcsak a GTA-ban is így van.

Az a rossz a filmben, hogy utólag visszagondolva, még poénok is voltak benne. Utólag visszagondolva, ha egy kicsit jobban megvágták volna, kezdve a filmvégi éneklős jelenettel, még akár egész jó kis film is lehetett volna belőle. Rövidfilm kategóriában.

Azt a poént, hogy az egész világ egy parányi porszem egy másik világban már Stephen King is elsütötte például a Setét Toronyban és már ő is csak lopta az ötletet. De nembaj a gyerekek úgysem olvasnak horrort, a felnőttek pedig úgyse néznek Hortont.

Hogy mi a tanulság? Minden élet számít, mégha oly apró is, hogy nem látod, nem hallod és mégcsak nemis tudod megfogni, és persze, hogyha egy előadásra még van 493 szabad hely akkor eszedbe ne jusson jegyet venni rá.

[borbiti] 2008.03.27. 23:13
Megtekintve: 1363 alkalommal
Hozzászólok!

[info@lka.hu | RSS | Text-only version]