Psychonauts
Monkey Island, The Day of the Tentacle, Grim Fandango - Psyhonauts. Ha
valaki ismeri ezeket a játékokat, akkor tudja, miről van szó. Ha pedig nem,
akkor elárulom, hogy az év egyik legeredetibb kaland-mászka kombinációja
rengeteg humorral, türelmes felnőtteknek.
A játék egy idillikus nyári táborban kezdődik, ahol Psychonautákat képeznek
ki (ami lényegében ugyanaz mint az X-men). Ide csöppen be főhősünk, Raz, aki
maga is rendelkezik a szükséges képességekkel, csak az apucija nem engedte
el. No de nembaj, amíg az apja érte nem jön, addig maradhat. A táborban
találkozhatunk sok más gyerkőccel is, akiknek mind van valami furcsaságuk
és persze a kezdettől fogva van már ellenségünk is. Az idillikus
gyerektáborban persze az idők folyamán történik egy-két fura dolog és a
játék is inkább egy sötétebb irányvonalat vesz át, ami mi máshoz is
vezethetne, mint hogy nekünk kell megmentenünk a világot, de még a kihalt
és lerombolt korházépületben sem lesz hiány a játék (néha erősen morbid)
humorából, ami az egyik legnagyobb erőssége.
A kiképzés (meg majd a játék nagyrésze) különböző emberek agyában történik
ami azért jó, mert ha esetleg meghalnánk, akkor egyszerűen visszaesünk a
valóságba (az más kérdés, hogy mi van, ha meghalunk a valóságban, de nekem
még nem sikerült). Kezdésként a tanítónk agyában kell végigmenni egy
háborús övezeten, ami tarkítva van egy-két Prince szerű elemmel (meg szintén
erősen emlékeztet a Prince-re az az egyik nagyobbacska főellenfél, akinek
fel kell futni a fejéhez és ott azt csapkodni).
A játék során nagyon sok kreatív pályát kell végigjárnunk, mint például egy
őrült agyában (aki Napóleonnak képzeli magát) meg kell vívnunk a Waterloo-i
csatát, vagy mászkálhatunk a (nemkevéssé őrült) Tejesember agyában is, ahol
egy kifacsart városkát találunk, ahol mindenhonnan kamerák bukkannak elő és
több a kém, mint bármi más, vagy egy professzor agyában ami olyannyira
rendezett hogy belül csak egy kockát találunk (de lesz ott is káosz, amint
belépünk), sőt még egy hal agyában is kószálhatunk, ahol egy halmetropoliszt
találunk és haldiktátort kell elűznünk trónjáról (és felmászhatunk az
épületekre vagy akár össze is dönthetjük őket - tiszta Godzilla).
A pályán azontúl, hogy ugrálhatunk össze-vissza, találkozhatunk egy-két
kisebb és egy-két nagyobb ellenféllel - utóbbiaknál nem az erőfitogtatás a
lényeg, hanem mindig van valami trükkje, amivel könnyen le lehet győzni - meg
még össze kell szednünk egy halom hologramszerű izét (amiből bizonyos
pályákon akár több száz is van), néhány ládát ki kell nyitnunk (amikhez
persze előbb meg kell találnunk a kulcsokat), illetve egy-két pókhálót is
eltüntethetünk (amihez kell egy speciális kütyü). És hogy a táborban se
unatkozzunk, ott keresgélhetünk kártyalapokat és titkos tárgyakat (ezekből
már legalább kevesebb van és többet is érnek). Mindezt azért, hogy ezáltal
minél magasabb rangra és új képességekre tegyünk szert. A legnagyobb rang
a 100-as, de azt csak a nagyon fanatikusok érhetik el és ők is csak
többszöri végigjátszásra (bevallom én a 76-osig tudtam felküzdeni magam a
végére, pedig én azért elég alaposan összegyűjtögettem mindent, amit
tudtam). A rangok velejárója az összesen 8 féle képesség, amelyeket ugyan
már az 50-es rang körüliek is mind birtokolhatnak, de ezek folyamatosan
fejlődnek még. Vannak olyan szokványos képességek, mint a lövés meg a
pajzs, de lehetünk láthatatlanok is, és tudhatunk tárgyakat is dobálgatni
anélkül, hogy hozzáérnénk.
A játék grafikája a célnak kitűnően megfelel, mondhatni idomul a játék
stílusához és ugyanez igaz a zenére és a szinkronhangokra is. Ha csak
feltűnik egy szereplő, már röhögni lehet, s ha még meg is szólal akkor
pláne. A történet kicsit beteg, de nevettető. Amúgy meg minden szép és jó,
sz'al aki nem a második világháborús FPS-ekben leli élete értelmét az
mindenképpen próbálja ki.
[borbiti] 2005.08.29. 13:46
Megtekintve: 2737 alkalommal
Hozzászólok!
[info@lka.hu | RSS | Text-only version]
