Still Life
Ha valaki ránéz a borítójára és szívében gyilkos láng lobog, akkor hirtelen
hévből könnyen megveheti a Still life-ot - de ne tegye. Hiába a kislány
nagypuskával felállás és hiába dominál a vörös szín, itt ugyan lőni nem
lehet. Talán ezért is nem shooter, hanem krimi.
De azért vér van benne bőven.
Hősnőnk Victoria McPherson aki az FBI embereként végzi munkáját és
egyébként egy milliomos csemete, akinek frankó terepjárója van. A mai
trendnek megfelelően van egy halom széttrancsírozott hulla (néha tényleg
egész véres a játék; azért még nem horror), és ki kell nyomozni, hogy ki a
rosszfiú. A játék elején a CSI nevű játék és sorozat (Helyszínelők) jutott
eszembe, mert egy gyilkosság helyszínen kell segédkeznünk, ami a bizonyítékok
begyűjtéséből áll, de nemsokára a játék inkább kalandjátékba megy át, mint
komolyabb krimibe. A story ott kezd összetettebbé válni, hogy a padláson
megtaláljuk nagyapánk, a Post Mortem-ből ismerhető, Gustav McPherson prágai
emlékiratait, ami hogyhogy-hogynem szintén nyomozásról szól, és innentől az ő
ügyét is végig kell követni. Itt prostituáltak várnak ránk, de ne
számítsunk semmi jóra, mert ők is hullanak, mint a legyek. A két történet
innentől kezdve párhuzamosan folyik, de a karaktert nem mi váltjuk, hanem
(amikor egy izgalmasabb részhez érkezünk, akkor) váltja a progi. Egész jól
megoldották a kettősséget, mivel két teljesen más hangulatú részt tudtak
összehozni, és még a játék közbeni menü is más a karaktertől függően. Míg
Victoria a jelen kor hi-tech cuccait is igénybe vehet (amik néha már
túlzottan is hi-tech-ek), addig nagyapja a harmincas évek titokzatos
Prágájában alapvetően csak az agyát használhatja.
A játék egyébként nem túl nehéz egy kis logikával és némi kalandjáték
gyakorlattal. Általában tudni lehet, hogy mikor éppen mit is kell csinálni
és hogyan, meg amúgy sincs olyan sok lehetőség és az ember már kezdheti azt
hihetni, hogy együltében végigviszi a játékot, amíg szembe nem találkozik
egy jó kis logikai résszel, amivel elszórakozhat egy jódarabig.
A játék grafikáján legfeljebb csak annyit lehetne kifogásolni, hogy
Victoria lehetne szebb is (bár ízlés dolga), amúgy a nézete a Syberiához
hasonlítható - külső nézetes és a kamera nem mozog, csak vált ha kilépsz a
látószögéből. A játék fűszerezve van még néhány egész profi bejátszással,
amikbe az akciódúsabb jelenetek vannak sűrítve. A Post Mortem
túlkomplikált párbeszédrendszere után itt azt olyannyira leegyszerűsítették,
hogy azt már jobban szinte nem is lehet. Bal gomb: fontos kérdések, jobb
gomb: mellékes (baráti) kérdések. Nyelvezete néhol trágár, ha valaki nem
tudja követni, akkor utólag vissza lehet olvasni.
Szóval aki szereti a kalandjátékokat és a krimiket és némi angoltudással is
meg van áldva, akkor egész jól elszórakozhat ezzel a játékkal, mert
alapvetően egy jó játék izgalmas történettel (bár egyesek kritizálják a
végét, és mondhatni valóban nem egészen lezárt de szerintem így sem rossz),
és itt alapvetően ez számít.
Kapcsolódó anyagok, linkek:
[borbiti] 2005.08.21. 15:49
Megtekintve: 5126 alkalommal
Hozzászólok!
[info@lka.hu | RSS | Text-only version]
