Prince of Persia: Warrior Within
Dupla kard, rockzene, harc, vér és tetovált keménygyerek. Megjött a barna
herceg. Csak a hajója közben elsüllyedt.
Már a játék indításakor sejthető, hogy a stílust kicsit keményebbre fogták. A
fémesen csillogó főcím átmegy vörösbe és lefolyik a képernyőről. Itt már nem a
szőke herceg jön fehér lovon, hanem egy valódi edzett harcos. A játék
látványvilága sötétebb, de nagyon jó és végülis ez illik egy harcos játékhoz.
Persze nem kell egyből berezelni, de itt már olyan extrák is vannak hogy vér
(gyengébb idegzetüek kikapcsolhatják). A célközönség az idősebb korosztály felé
tolódott, megkomolyodott. Ha harc hát legyen harc.
Külön kiemelném, hogy a játék zenéje mostmár kőkemény rockzene (perzsa
népzenei elemekkel vegyítve). Játékzenéhez képest meglehetősen változatos,
hiszen a teljes zenei anyag kitesz annyit, mint egy mai nagylemez (legalábbis a
hossza alapján). Ez az egyik dolog ami engem nagyon megfogott, de persze a
britney-rajongóknak ez nem biztos, hogy bejön.
A PoP: Warrior Within körülbelül ott kezdodik ahol a PoP: Sands of
Time véget ér, és valahol ott folytatótik, ahol a sandsof else
kezdődött. Szóval a story-t megkavarták egy kis időutazgatósdival. Ez valahogy
úgy néz ki, hogy a sandsof heppyendje után feltűnt egy olyan felirat,
hogy hősünk nem kerülheti el végzetét, miszerint sajnálatos módon meghal. Na ezt
az apró hibát próbáljuk meg korrigálni ebben a részben. Történet kezdődék vala
ott, hogy hősünk egy szigetre indul, de időközben megtámadja lelkes élőhalottak
egy kisebb csoportja akiket az Idő császárnője küldött rá (micsoda
megtiszteltetés). Majd kissebb csatározások és egy boss harc után (ami így máris
az elején egy csöppet nehéz), egy kisebb karcolással ugyan, de megérkezünk a
szigetre (mint hajótörött).
Itt következik a tutorial rész (érdekes ez máshol mintha az elején szokott
volna lenni), amiben megismerhetjük a játék irányítását és kamerakezelését, ami
érdekesen lett megoldva. Nagyobb tereknél és harcnál tudunk nézelődni, de
mászkás részeknél a kamera helye fix. Ez végülis jó, mert így mindig az kerül
fókuszba, ami éppen fontos és megismerhetjük azt is, hogy mi az az optikai
csalódás. Ugyanis néha nagyon nem ott van egy-két dolog, mint ahol van (és ha
efolytán halállal végződik egy manőver, akkor egy cseppet idegelő). Ezt némileg
segítheti a második kamera, ami távolképet ad, illetve az FPS nézet (ami csak
addig aktív, amíg meg nem nyomunk valamit).
A játék további része két dologra bontható: mászkálás és harc. A mászka rész
alapvetően a szokásos mászka elemeket tartalmazza. Nagy újítás nincs. Ez az a
rész, amikor a harc fáradalmait kipihenve alapvetően könnyű és ötletes ügyességi
feladatokat kell megoldani (egészen addig, amíg nem lesz kurva nehéz ill.
idegesítő).
A harc az valóban profi lett. Ahhoz képest hogy csak 4 gomb szolgálja a
harcot (plussz 5 a mozgást), több tucat combót lehet előhívni. Számtalan módja
van egy ellenfél legyőzésének: ketté hasítás, fejezgetés stb. És még látványos
is. Szerencsére azt is megoldották, hogy itt már védekezni is kell, nem elegendő
csupán a támadás gomb nyomogatása (az elején még esetleg, de hamar pofára lehet
vele esni). Szintén vagány, hogy a környezetet is fel lehet használni a harc
során. Dobozokat dobigálni éppen nem, de a falon futkározni, falról nekiugrani,
oszlopon körbe fordulni és közbe levágni az éppen útbaeső fejeket, vagy
árokbaküldeni az ellenfeleket például lehet. De ha ez esetleg még mindig nem
lenne elég trükkös, akkor bevethetünk egy-két Max Payne-féle időmaceráló
tablettát, aminek hatására a nagyonelbaltázott dicső tetteinket akár vissza is
csinálhatjuk.
jó
- grafika/látvány
- harc
- minden más
nemjó
- nem a story az erőssége
- néha hülyén van a kamera
Kapcsolódó anyagok, linkek:
[borbiti] 2005.03.13. 17:09
Megtekintve: 32218 alkalommal
Hozzászólok!
[info@lka.hu | RSS | Text-only version]
